Gyógynövényekről dióhéjban

A következő fejezetben bemutatásra kerülnek a főbb fogalmak illetve felhasználási lehetőségek. Ha ismeretlen kifejezzéssel találkozol a későbbi fejezetekben nyugodtan keressetek rá itt mindent megtalálható.

Mit is nevezünk gyógynövénynek?

Gyógynövények nevezzük az olyan hatóanyaggal rendelkező növényeket, amelyek élettani hatást fejtenek ki más élő szervezetekre, s ezáltal gyógyítás céljára felhasználhatók.

Hatóanyag:

Hatóanyagok, olyan biológiailag aktív anyagok, mely meghatározott élettani hatást fejtenek ki az emberi szervezetre.

Drog:

Azon növényi részek, amelyet a gyógyászatban használunk, a legnagyobb hatóanyagot mennyiséget tartalmazza. pl.: gyökér, gumó, herba, levél, virág, termés, gyümölcs, kéreg, rügy.

Gyógynövény gyűjtés szabályai:

Csak olyan gyógynövényt gyűjtsünk, melyet biztosan felismerünk, ha kétlkedünk inkább hagyjuk ott.
Védett növényt soha nem gyűjtünk.
Csak azt gyűjtjük amire szükségünk van.
Az emberi hatástól pl. város, falu, közút, mezőgazdasági tábláktól lehetőleg messzebb gyűjtsük (500 m).
Begyűjtést ollóval végezzük vagy késsel.
Aznap fel kell dolgozni a növényeket, így figyeljünk hogy annyit gyűjtsünk amit még azonnal fel tudunk dolgozni.
Esős időben ne gyűjtsünk, hamarabb megromlanak, megpenészesednek.
Egészséges növényi részeket gyűjtsünk.
Mérgező (erős hatású) növényeket külön kell tenni és kezelni is.
Növényt a legnagyobb hatóanyag koncentrációban kell gyűjteni.
Magánterületről csak akkor szabad gyűjteni, ha a földtulajdonos beleegyezését kértük.
Közterületről/ állami területről csak saját felhasználásra szabad gyűjteni.

Gyűjtési idő:

Gyökér: Késő ősszel, kora tavasszal, levélhulláskor vagy rügyfakadás előtt.
Gumó (Föld alatti gyökér módosulat): Nyáron.
Levél: A harmat felszáradása után szárazon délelőtt vagy délután, virágzás előtt.
Virág: Kora reggel, később nem szabad, mert az illóolaj tartalma elillan.
Rügy: Kifejlődés előtt.
Gyümölcs, magvak: Teljes érésben. Ha elrakásra szánjuk akkor 75%-os érettségben
Herba(növény föld feletti része): Virágzás előtt vagy közben.
Kéreg: Kora tavasszal, nedvkeringés megindulása után. Fiatal ágakról kell gyűjteni.

Szárítás:

Gyökér: Tisztítás vízzel, majd kefével történik. Nem szabad meghámozni. Darabolni kell, majd vékony rétegben ki kell teríteni. Ezt lehetséges napon szárítani ponyván, lehetőleg keretre kiterítve. Akkor jó, amikor a drog pattanva nem törik.
Herba: Padláson kiterítve, vagy csokorba kötve, felakasztva kell szárítani, amíg nem lesz morzsolható.
Levél: Csak is teljesen egészséges, ép leveleket gyűjtsünk.. Addig szárítsuk míg morzsolhatóvá nem válik.
Virág, rügy: Meleg huzatos helyen, napfénytől védve, vékony rétegben kiterítve kell szárítani.
Kéreg: Törésig kell szárítani.

Legalkalmasabb a padláson szárítani

Tárolási szabályok:

Teljesen szárazon, zörgős, morzsolható drogot lehet hosszú ideig eltárolni.
Fénytől védve, szárazon tároljuk. Pl.: sötét üvegbe, papírzacskóba, vászonzacskóba.
Gondosan címkézzük fel.
Jól zárható legyen, állatoktól. bogaraktól távol.

Üvegbe zárt gyógynövény

Felhasználási formák:

Belsőleg:

Tea: Forrázatot illetve főzetet készíthetünk.
Szirup: Vizes kivonat cukorba vagy mézbe tartósítva.
Tinctura: Alkoholos kivonat.
Illóolaj: Teába vagy cukorra cseppentve. Belsőleg közvetlenül soha nem alkalmazzuk, mindig használjunk vivőanyagot!

Külsőleg:

Gyógyfürdő, borogatás, lemosás: Forrázat, főzet, illóolaj-teakeverék alkalmazható gyógyfürdőként.
Inhalálás: Illóolaj belélegzése forró gőz segítségével illetve szárazon zsebkendőre cseppentve.
Hatása:Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, összehúzó, nehezen gyógyuló sebekre.
Irrigálás: Testüregek öblítése (orr, hüvely).
Hatása: Hámosító, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő.
Gargalizáló szerek: Torok öblítésére használják.
Hatása: Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, hámosító hatású drogok vizes kivonatát alkalmazzuk.
Kenőcs: Nehezen felszívódó, nem vizes alapú anyag, amely védi a bőrt, ezáltal alatta megindulhat a regeneráció.
Krém: Vizes vagy olaj alapú anyag, amely könnyedén felszívódik.
Pakolás: Friss növényi részek masszája, illetve teafüvek vizes formája, ásványi anyagot tartalmazó iszapok.

Forrás:

Tóth Gabriella (szerk.) - Bioterápia kézikönyv (2003) Lectum kiadó